Dr. William H. Bates összes írása

Ezen az oldalon Bates, amerikai szemész, a látástréning kidolgozójának összes írása olvasható

A civilizált körülmények között élő embereknél a szem alkalmazkodó képessége fokozatosan csökken, a legtöbb esetben, 60 vagy 70 éves korig teljesen elvesztik. Arról, hogy vajon ugyanez történik-e a primitív társadalmak szintjén élő mai embereknél, nagyon kevés információ áll rendelkezésre. Donders kutatásai szerint az akkomodáció képessége kicsit gyorsabban csökken azoknál, akik sokat használják szemüket közelre, míg a mezőgazdasági munkásoknál, tengerészeknél és azokban a szakmákban, akik főleg távoli látásukat használják, nem annyira. Roosa és mások kutatásai szerint pont az ellenkező igaz. Tény, hogy azoknál, akik analfabéták, a kortól függetlenül, kimutatható egy kis látáshiba amikor nyomtatott szöveget néznek, de ha nem szöveget, néznek ugyanolyan távolságban, a látás tökéletes. Attól, hogy az emberek 45 vagy 50 éves korukban már nem tudnak szöveget olvasni, nem bizonyított, hogy az akkomodációs képesség csökkent volna. Mert mindegy, hogy fiatal írástudatan, vagy olvasni tudóról van szó, mindig kialakul egy kis, muló látáshiba, ha valakinek ismeretlen az, amit néz. Igy az olvasni tudó is, amikor először olvas újszerű, szokatlan, óangol, görög vagy kínai szöveget, szintén fénytörési hiba lép fel.

Amikor az akkomodásciós képesség annyira lecsökken, hogy nehézkessé válik az olvasás és az írás, -ezt nevezzük presbyopiának vagy öregkori látásnak-. A tünetet úgy fogadja el mind az általános, mind a tudományos gondolkodás, mint az idős kor elkerülhetetlen kényelmetlenségeinek egyikét. A Presbyopia - Donders szerint - a tökéletes látású, - emmetróp-szem minőségi változása ez idős korban. De Schweinitz „a korosodás normális eredményének" nevezi, Fuchs szerint „egy fiziológiai folyamatról beszélünk, amin minden szem keresztülmegy". Roosa egy változásról beszél, ami „végül is hatással van minden szemre".

Az akkomodációs képességnek az évek előrehaladásával történő csökkenését általában a szemlencse megkeményedésének tulajdonítják. Úgy gondolják, hogy egyre nő a keményedés a későbbi évek során, a lencse ellaposodik, a fénytörési index csökken, a felfüggesztő ciliaris izmok gyengülnek és sorvadnak a legtöbb esetben. Mindezt táblázatokba foglalták, amiből előre kiszámítható a történés. Ezek szerint meg tudják mondani szemvizsgálat nélkül, hogy milyen szemüveg kell és ellenkezőleg..., a kor alapján meg lehet állapitani a dioptriát kis eltéréssekkel. Ilyen alapon többen megszerkesztették a "kor és a dioptira összefüggési táblázatát", de olyanok is vannak, mint a " Szembetegségek rendszere" táblázat. Az alábbiban az első oszlopban az életkor, a másodikban a szemlencse akkomodásciós képessége szerepel dioptriában, míg a harmadikban egy emmetróp (normál) szem közel nézési pontja inch-ben.

Kor  Dioptria Inch

10    14          2.81

15    12          3.28

20    10          3.94

25    8.5         4.63

30    7            5.63

35    5.5         7.16

40    4.5         8.75

45    3.5         11.25

50    2.5         15.75

55    1.5         26.25

60    0.75       52.49

65    0.25       157.48

70    0

A lehangoló számok azt mondanák, hogy 30 évesen az emberek eredtei akkomodációs képességének nem kevesebb, mint fele elvész, míg 40 évesen már a 2/3-a , és 60 éves korra gyakorlatilag nem létezne.

Sokan vannak, akik nem illenek bele a táblázatba. Sok 40 éves el tudja olvasni az apró betűket 4 inch távolságból, habár ők a táblázat szerint már el kellett, hogy veszítsék ezt a képességet röviddel 20 éves koruk után. Még nagyobb a kontraszt, ha tudjuk, hogy vannak olyan emberek, akik elutasítók, az olvasó-szemüveges kort illetően. Oliver Wendell Holmes megemlít egyet "Az autoikrata reggelijé"-ban („The Autocrat of the Breakfast Table"-ben).

Amikor a szem nyugalmi állapotban van, párhuzamos sugarakat fókuszál a retinára, emmetróp, vagy normál szemről beszélünk.

Él New York-ban egy idős úr, aki észlelve, hogy romlik a látása, azonnal gyakorolni kezdett a legapróbb betűkkel. És most ez az idős úr a legcsodálatosabb tetteket viszi véghez a tollával, megmutatva, hogy a szeme egy pár mikroszkóp.

Vannak, akik visszaszerzik tökéletes közeli látásukat, 10, 15 éével annak elvesztése után, és vannak olyanok, akik amíg néhány tárgyat nézve presbyopok , más tárgyakat nézve újra tökélete a látásuk. Sok varrónő például szabad szemmel befűzi a cérnát a tűbe és retinoszkóppal kimutatható, hogy ők helyesen fókuszálnak a szemükkel, de képtelenek olvasni vagy írni szemüveg nélkül.

Megfigyeltem az utóbb említett eseteket, és másoknak is ismert a szemészek tapasztalata. Az ember hallja szemész egyesületek találkozóján, beszámolnak az orvosi újságokban, de ilyen a tekintély ereje. Amikor könyvírásra kerül sor, vagy nem akarnak tudomást venni róla vagy helyesbítenek és minden új tanulmány, ami a nyomdából kijön, ismétli a régi babonát, hogy a presbyopia „a növekvő kor normális következménye". ...

Az igazság a presbyopiáról az, hogy nem „a növekvő kor normális következménye", hanem megelőzhető és gyógyítható. Nem a lencse megkeményedése okozza, hanem a megerőltetés, hogy lássunk a közeli pontban. Nem szükséges összekapcsolni a korral. Néhány esetben 10 éves korban megtörténik, míg másoknál egyáltalán nem történik meg, habár az illető már rég a presbyopnak nevezett korban él. Igaz, hogy a lencse megkeményedik a kor előrehaladtával, éppügy, mint ahogy a csontok megkeményednek és a bőr szerkezete megváltozik, de mivel a lencse nem vesz részt az akkomodációban, ez a tény lényegtelen, és míg néhány esetben a lencse laposabbá válik, vagy veszít a fénytörési képességéből a kor előrehaladtával, megfigyelhető, hogy tökéletesen tiszta marad változatlan formában 90 évesen is. Mivel a sugárizom nem vesz részt az akkomodációban, ezért gyengesége, vagy sorvadása semmivel sem járul hozzá az akkomodációs képesség csökkenéséhez. A presbyopia egyszerűen a hypermetropia egy formája, amelyben a látás a közeli pontnál különösen érintett, és a távolra látás, ellentétben azzal, amit hiszünk, mindig csökkent. A két állapot közötti különbség nem mindig egyértelmű. Egy hypermetrop személy lehet, hogy el tudja olvasni a nyomtatott betűket, lehet, hogy nem, és egy személy a presbyop korban lehet, hogy elolvassa azt látszólag nehézség nélkül és mégis hibás a látása távolra. Mindkét állapotban a látás mindkét pontban csökkent, habár a páciens nincs ennek tudatában.

Amikor a szemeket megerőltetjük, hogy lássunk a közeli pontnál, a fókusz mindig távolabbra tolódik, mint előtte volt, egyik vagy mindegyik meridiánban, és az egyidejű retinoszkópia segítségével mindig kimutatható, hogy amikor egy presbyop személy megpróbál nyomtatott betűt olvasni és nem sikerül, a fókusz mindig távolabb tolódik, mint ahogy a próbálkozás előtt volt, jelezve, hogy a sikertelenséget a megerőltetés okozta. Még egy ilyen erőfeszítésre való gondolás is feszültséget fog előidézni, így a fénytörés megváltozik és fájdalom, kényelmetlenség és fáradtság alakul ki, mielőtt a nyomtatott betűre néznénk. Továbbá, amikor egy presbyop személy pihenteti a szemeit, azok becsukásával vagy tenyerezéssel, mindig képessé válik néhány pillanatra, hogy elolvassa a nyomtatott betűt 6 inch távolságból. Ismét jelezve, hogy a korábbi sikertelensége nem a szemének a hibája volt, hanem a megerőltetéstől, hogy lássa. Amikor a megerőltetést állandóan csökkentjük, akkor a presbyopia állandóan meggyógyul és ez történt nem kevés, hanem sok esetben és minden korban, 60, 70 vagy 80.

Az első páciens, akit meggyógyítottam a presbyopiából, az saját magam voltam. Bemutattam kísérleti eszközökkel állatok szemén, hogy a lencse nem vesz részt az akkomodációban. Tudtam, hogy a presbyopia gyógyítható és rájöttem, hogy nem várhatom a forradalmi következtetés nagyon általános elfogadását. Megértettem, hogy addig, ameddig hordom a szemüveget, feltételezhető a lencse akkomodációs képességének csökkenése. Én akkor a presbyopia legnagyobb fokától szenvedtem. Nem volt akkomodációs képességem és egy egész szemüveg készletre volt szükségem, mert az egyik szemüveggel például, ami lehetővé tette, hogy olvasni tudjam a nyomtatott betűt 13 inch távolságból, nem tudtam olvasni 12 vagy 14 inch távolságból. A retinoszkóp mutatta, hogy amikor megpróbáltam nézni valamit a közeli pontnál szemüveg nélkül, a szemeim távolba fókuszáltak és amikor a távolba próbáltam nézni, akkor a közeli pontra fókuszáltak. Az én problémám akkor az volt, hogy megtaláljam a módját ezen állapot megváltoztatásának és rávegyem a szemeimet, hogy arra a pontra fókuszáljanak, ahova én szeretnék látni az adott pillanatban. Több szemésszel beszéltem, de az én nyelvem olyan volt nekik, mint Szent Pálnak a görög, vagyis ostobaság. „A lencséid olyan kemények, mint a kő" - mondták. „Nincs senki, aki bármit tudna tenni." Aztán elmentem egy idegorvoshoz. Ő alkalmazta rajtam a retinoszkópot, és megerősítette az én megfigyelésemet, az akkomodációm különleges ellentmondásosságát, de nem volt ötlete, hogy mit lehetne tenni vele. Beszélne néhány kollégájával - mondta, és megkért, hogy jöjjek vissza egy hónap múlva, amit megtettem. Azt mondta, hogy arra a következtetésre jutott, hogy csak egy ember van, aki meg tud gyógyítani engem és ez Dr. William H. Bates New Yorkból.
„Miért mondod ezt?" -kérdeztem.
„Mert Te vagy az egyedüli ember, aki úgy tűnik, hogy tudja ezt:" - válaszolta.

Így saját eszközeimre támaszkodva, elég szerencsés voltam és találtam egy nem orvos urat, aki hajlandó volt segíteni nekem. Könnyedén használta a retinoszkópot sok hosszú és unalmas órán keresztül, amíg tanulmányoztam a saját esetemet és megpróbáltam megtalálni az akkomodálás módját, amikor olvasni akartam, és amikor a távolban akartam látni valamit. Egy nap, mialatt egy képet néztem a Gibraltar Szikláról, ami a falon lógott, megfigyeltem néhány fekete foltot rajta. Elképzeltem, hogy ezek a foltok barlangok bejáratai, és hogy emberek mozognak a barlangokban. Amikor ezt tettem, a szemeim olvasótávolságba fókuszáltak. Aztán néztem ugyanazt a képet olvasótávolságból, még mindig azt képzelve, hogy a foltok barlangok emberekkel bennük. A retinoszkóp azt mutatta, hogy akkomodáltam, és el tudtam olvasni a feliratot a kép mellett. Ideiglenesen meggyógyultam a képzeletem segítségével. Később felfedeztem, hogy amikor feketének képzelem el a betűket, feketének tudom látni azokat és amikor feketének látom, akkor fel tudom ismerni a formájukat. A fejlődésem ezután nem volt gyorsnak nevezhető. 6 hónapig tartott, mire olvasni tudtam az újságot kényelmesen és egy év, mire elértem a jelenlegi 14 inches akkomodációs terjedelmet, 4-18 inch. De a tapasztalat rendkívül értékes volt.

Szerencsére a pácienseknek ritkán tart olyan sokáig meggyógyítani más embereket, mint ez nálam szokott történni. Néhány esetben teljes és tartós gyógyulás történt néhány perc alatt. Miért, nem tudom. Soha nem leszek elégedett, amíg rá nem jövök. Egy páciens, aki presbyopiára/olvasó-szemüvegesség hordott szemüveget már 20 éve, kevesebb, mint 15 perc alatt teljesen meggyógyult képzelete segitségével.

Amikor megkértem, hogy olvassa el a 4 pontos nagyságú betűket, azt mondta, nem tudja, mert a betűk szürkék mind. Emlékeztettem, hogy a betűket fekete nyomdafestékkel nyomják, és, hogy semmi sem feketébb annál. Megkérdeztem, látott-e valaha nyomdafestéket. Azt válaszolta, hogy látott. Emlékszel milyen fekete volt? Igen. Elhiszed, hogy ezek a betűk is ugyanolyan feketék, mint a ny. festék, amire emlékezni kell? Elhitte, rágondolt, és akkor elolvasta a betűket . Mivel a javulás ilyen hihetetlenül gyors és tartós volt, azt mondta, hogy hipnotizáltam.

Egy másik esetben egy 10 éve presbyop gyógyult meg ugyanilyen gyorsan. Amikor emlékeztettem, hogy a betűk, amiket nem tud elolvasni, feketék, azt válaszolta, hogy tudja, de szürkének tűnnek.

„Ha tudod, hogy feketék és mégis szürkének látod" - mondtam - „akkor szürkének is képzeled tudat alatt. Képzeld el, hogy feketének képzeled. Meg tudod tenni?"
„Igen" - mondta."El tudom képzelni, hogy feketék", és akkor elkezdte olvasni a betűket.

Ezek a rendkívül gyors gyógyulások ritkák. 10 esetből 9 -nél sokkal lassabb, és igénybe kell venni a relaxációs módszerek/gyakorlatok mindegyikét. A presbyopia/olvasószemü nehezebb eseteiben a páciensek gyakran látnak még szín, méret, forma eltéréseket és szellemképeket is a minibetűk mellett, ugyanúgy, mint a hypermetrop, asztigmiás és a myopiás betegek, akik megpróbálják olvasgatni a betűket a messzebb kirakott teszt táblán. Nem tudnak elképzelni még egy olyan egyszerű dolgot sem, mint egy kis fekete pont, ha megpróbálnak olvasni, de ugyanakkor tökéletesen képesek emlékezni, ha nem eröltetik a látást, v. olvasást. A látásuk egy bizonyos távolságra sokszor nagyon rossz, de mindig hibás, habár úgy tudják, hogy tökéles. Ugyanígy más fénytörési hiba esetén. Pd. a távoli látás fejlesztése fejleszti a közeli látást is. Tekintet nélkül a komplikáció fokára a páciens korára, valamennyi javulás mindig történik. Ha a gyakorlást tartósan végzik, a páciens meggyógyul.

Az az elképzelés, hogy a presbyopia „az előrehaladott kor természetes következménye" sok értelmetlen"látáshibáért" felelős . Amikor az emberek, akik elérték az olvasószemüveges kort, és már rosszul olvasnak, általában azonnal vesznek, vagy feliratnak egy szemüveget. Néhány esetben tényleg fénytörési hiba van jelen, de sokaknál mindez ideiglenes. Nem is gondolnának rosszra, ha fiatalabbak volnának, és minden probléma magától elmúlna, ha a Természetre hagynák a dolgot.

De ha egyszer már felvettük a szemüveget, az esetek túlnyomó többségében maga a szemüveg létrehozza azt az állapotot, amire tervezték a szemüveget..., hogy rontsa, vagy ha már tényleges a gond, akkor rosszabbá tegye, néha nagyon gyorsan a látást, ahogy minden szemész tapsztalja. Már pár hét alatt a páciensek úgy találják, ahogy azt az „Amit a szemüveg tesz velünk" fejezetben említettem, hogy az olyan nagy betűket sem látják segédeszköz nélkül , amiket simán elolvastak, mielőtt szemüveget kaptak volna. 5-10 év alatt a szem akkomodációs képessége annyira lecsökken a szemüveg miatt, hogy ha a beteg nem lesz szürke-, vagy zöldhályogos, vagy nem lesz retinagyulladása, igazán szerencsésnek mondhatja magát.

A szemek olykor elutasítják, hogy mesterséges feltételeket szabjanak nekik. Akár megdöbbentő tudatalatti harcot is folytathatnak hosszú időn keresztül. Egy 70 éves hölgy, aki 20 évig hordott szemüveget, még mindig el tudta olvasni a 4 pontos nagyságú betűket közelre és tökéletes látása volt messzire is szemüveg nélkül. Azt mondta, hogy a szemüveg elfárasztja és elhomályosítja látását, de ragaszkodott hozzá, bár folytonosan érezte a csábitást arra, hogy letegye. Nem tette le, mert azt mondták, hogy szükséges.

Ha azok, akik úgy érzik, hogy olvasószemüveg kellene, vagy akik elérték az ún. presbyop kort, a szemüveg helyett inkább a Dr. Holmes által már említett úr példáját kellene követni és a legapróbb betűk olvasásával gyakorolnáni. Hamar úgy találnák, hogy az akkomodációs képesség csökkenésére vonatkozó "törvényszerűség", miszerint az „az idős kor természetes következménye", fokozatosan természetes halállal halna meg.

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 24
Tegnapi: 81
Heti: 211
Havi: 816
Össz.: 209 978

Látogatottság növelés
Oldal: XX. A (presbyopia) olvasószemüvegesség oka és gyógyítása
Dr. William H. Bates összes írása - © 2008 - 2017 - bates-osszes.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: dr bates tökéletes látás szemüveg nélkül - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »